Amikor a test emlékezik – egy tenyérizzadás története a terapeuta szemével
Önismeret

Amikor a test emlékezik – egy tenyérizzadás története a terapeuta szemével

11 perc olvasás
← Vissza a bloghoz

Segítőként az évek során újra és újra megtapasztaltam, hogy a kliens ritkán azzal érkezik, ami valójában a legmélyebb fájdalmát hordozza.

Sokszor egy testi tünet kopogtat be először.

Egy visszatérő fájdalom.

Egy szorító érzés.

Egy pánikroham.

Vagy éppen egy gyermekkor óta fennálló tenyérizzadás.

A test ilyenkor nem feltétlenül a probléma.

Lehet, hogy ő az egyetlen, aki még emlékszik.

Egy tenyérizzadás története

Egy alkalommal egy kliens keresett meg, aki gyermekkora óta küzdött erős kézizzadással. Nem tudta, mikor kezdődött. Csak azt mondta:

„Mindig is ilyen volt.”

A folyamat elején feltűnt valami.

Valahányszor közelebb kerültünk egy fontos ponthoz, megállt.

Elbizonytalanodott.

Visszavonta a döntését.

Újragondolta.

Majd ismét azt mondta:

„Pedig szeretnék továbbmenni.”

Ez a kettősség nem a motiváció hiányát jelezte.

Sokkal inkább azt, hogy két belső rész egyszerre volt jelen.

Az egyik gyógyulni szeretett volna.

A másik még mindig a régi veszélytől próbálta megóvni.

A belső ház

A terápiás munka során egy belső ház képe jelent meg.

Szobák.

Ajtók.

Lehetőségek.

Az egyik ajtónál azonban megállt.

Nem tudott belépni.

Nem azért, mert nem akart.

Hanem mert félt.

Néhány perc csend után megszületett egy emlék.

Óvodás volt.

Valami nagyon fontosat szeretett volna elmondani az óvónőnek.

Gyermeki lelkesedéssel odaszaladt hozzá.

A felnőtt azonban csak legyintett.

„Ez nem fontos.”

Egyetlen mondat.

Néhány másodperc.

Egy felnőtt talán még aznap elfelejtette.

A gyermek viszont magával vitte.

Amit a gyermek megtanul

A gyermek ugyanis nemcsak a szavakat hallja.

A kapcsolat minőségét is átéli.

Azt kérdezi:

Biztonságban vagyok?

Érdekel valakit, ami bennem történik?

Számítok valakinek?

Ha ezekre a kérdésekre ismételten csalódás érkezik, a gyermek nemcsak a világba vetett bizalmából veszít.

Saját magában is.

Lassan kialakulhat egy mély belső meggyőződés:

„Nem fontos, amit érzek.”

„Jobb, ha nem zavarok senkit.”

„Inkább csendben maradok.”

Ezek a mondatok ritkán hangzanak el tudatosan.

Mégis egész életeket képesek szervezni.

A test nem felejt

A testi tünetekkel végzett munkában gyakran találkozom azzal, hogy a szervezet nem felejt.

Az idegrendszer nem történeteket tárol.

Hanem tapasztalatokat.

Ha egy gyermek számára az odalépés, a megszólalás vagy a kapcsolódás fájdalommal társult, akkor a teste évekkel később is készenléti állapotba kerülhet hasonló helyzetekben.

A tenyér különösen érdekes szimbólum.

A kezünkkel érintünk.

Kapcsolódunk.

Kérünk.

Adunk.

Alkotunk.

Bemutatkozunk.

A világ felé nyúlunk.

Talán nem véletlen, hogy éppen itt jelenik meg egyes embereknél a legerősebb feszültség.

Mit szeretnél elmondani nekünk?

Természetesen nem állíthatjuk, hogy minden tenyérizzadás mögött lelki ok áll. A hiperhidrózisnak számos testi, idegrendszeri vagy hormonális oka is lehet, ezért a megfelelő orvosi kivizsgálás elengedhetetlen.

Mégis vannak helyzetek, amikor a testi tünet és az élettörténet egymásra világít.

Ilyenkor nem a tünetet próbáljuk legyőzni.

Hanem kíváncsian megkérdezzük:

Mit szeretnél elmondani nekünk?

A bizalom újraépül

A folyamat legmeghatóbb része mégsem az emlék felidézése volt.

Hanem az, amikor a kliens újra találkozott azzal a kisgyermekkel, aki hosszú évek óta egyedül hordozta ezt a fájdalmat.

A belső gyermek azonban nem rohant oda a felnőtt énjéhez.

Nem bízott benne.

És ez természetes volt.

A bizalom nem kérhető.

Nem kierőszakolható.

A bizalom újraépül.

Lassan.

Apró tapasztalatokon keresztül.

„Most már meghallgatlak”

Terapeutaként úgy érzem, ilyenkor nem az a feladatom, hogy megoldásokat adjak.

Sokkal inkább az, hogy létrehozzak egy olyan biztonságos teret, ahol a kliens saját felnőtt része végre találkozhat azzal a gyermekkel, akit valaha nem hallott meg senki.

Hiszem, hogy a gyógyulás egyik legmélyebb pillanata nem akkor történik meg, amikor a tünet megszűnik.

Hanem akkor, amikor a kliens először mondhatja ki teljes szívvel:

„Most már meghallgatlak.”

Talán ekkor kezd a test is megkönnyebbülni.

Mert többé nem kell egyedül őriznie azt a történetet, amelyet egy gyermek valaha nem tudott elmondani.

Kapcsolódó írások

Szeretnél időpontot egyeztetni?

Ha felkeltette érdeklődésed a terápiás munka, szívesen várlak egy ingyenes konzultációra.

Vedd fel velem a kapcsolatot