A testkép nem egyéni probléma – hanem rendszerszintű élmény.
A blogbejegyzés egyik kulcsmondata ez: „A negatív testélmény gyakran nem a test formájára vonatkozik, hanem arra az alapélményre, hogy a test nem elég jó, nem elfogadható, nem szerethető."
A családállítás pontosan erre a mély, nem személyes eredetű alapélményre kérdez rá:
- Kihez tartozik valójában ez az ítélet?
- Kinek az érzéseit hordozza a test?
- Milyen családi történet, veszteség, szégyen vagy elfojtás íródott bele a testbe?
A test mint hordozó – nem mint „hibás objektum"
A művészetterápia azt mondja: a test emlékező tér.
A családállítás ezt kibővíti: a test rendszerszintű emlékezet.
A testképzavaroknál gyakran megjelenik:
- „nem vagyok jogosult"
- „túl sok vagyok"
- „nem szabad látszanom"
- „nem maradhatok"
Ezek nem pszichológiai torzulások, hanem sokszor:
- el nem gyászolt családi veszteségek
- kizárt nők (pl. abortusz, meghalt testvér, szégyenített anya)
- testhez kötött traumák (szülés, betegség, bántalmazás)
- női testhez kapcsolt kollektív szégyen
A családállítás nem magyarázza, hanem láthatóvá teszi, hogy: a test „túl sokat tud", mert túl sokat hordoz.
Testképzavar ≠ „rossz önértékelés"
A szöveg nagyon pontosan különbséget tesz negatív testkép és testképzavar között.
Családállítási szempontból ez így hangzik:
- Negatív testkép → gyakran aktuális kapcsolati tükrözésekhez kötődik
- Testképzavar → gyakran nem a kliens saját életéhez kapcsolódik
Ilyenkor a test:
- nem „engedi" a jelenlétet
- nem engedi a szerethetőséget
- mintha „nem ide tartozna"
Családállításban ez sokszor így jelenik meg:
„Ha jól érzem magam a testemben, hűtlen leszek valakihez."
„Ha nőies vagyok / látható vagyok / élvezem a testem, akkor valaki mást kizárok."
Ez nem tudatos, és nem is „meggyőződéssel" oldható.
Amit a családállítás hozzá tud tenni a folyamathoz
1. A testhez kötődő hűségek felismerése
- kinek a fájdalmához marad hű a test?
- ki nem élhette meg a testét?
- ki halt meg „túl korán", „túl fájdalmasan"?
2. A szégyen leválasztása
A testképzavarban megjelenő szégyen gyakran:
- nem személyes
- nem „megérdemelt"
- hanem átvett
A családállítás segít: visszaadni azt, ami nem a kliensé.
3. A test „visszakérése"
Sok kliens mély szinten nem érzi, hogy:
- joga van a testéhez
- joga van jól lenni benne
- joga van élvezethez, határhoz, vágyhoz
Ez rendszerszinten gyakran akkor rendeződik, amikor:
- a helye visszakerül a családban
- a test nem „képvisel" többé valakit
Hogyan illeszkedik ez a művészetterápiához?
Nagyon szépen.
A művészetterápia:
- megtart
- szabályoz
- új testkapcsolati élményt ad
- fokozatosan növeli a jelenlétet
A családállítás:
- oldja a mély hűségeket
- leveszi a testre rakott „rendszerszerepet"
- megengedi, hogy a test végre csak test legyen
Együtt: nem „megjavítják" a testet, hanem felszabadítják a kapcsolatot vele.
Egy mondatban összefoglalva
A családállítás abban segít, hogy a test ne több generáció fájdalmának hordozója legyen, hanem újra a kliens élhető, érző otthonává váljon.
Érdekel a családállítás?
Ha úgy érzed, hogy te is egy korábbi generáció terhét hordozod, szívesen segítek a családi rendszer feltárásában.
Tudj meg többet