Az örökölt sors és a családi lelkiismeret

Napjainkban sok ember szembe kerül az örökölt sors felismerésével, ezért fontosnak tartom, hogy erről írjak először.

A nagycsaládokban elkerülhetetlen törvények működnek. Jó erről tudni, ha úgy érzed, hogy te is valamelyik ősöd sorsát éled újra akár esemény, akár genetikainak nevezett betegség formájában.

A nagycsalád lelkiismerete

Bert Hellinger szerint a családokban nemcsak egyéni sorsok léteznek, hanem egy közös, mélyen ható lelkiismeret is működik.

Ez a lelkiismeret nem tudatos, mégis erőteljesen irányítja a családtagok életét – gyakran generációkon át.

Ez magyarázza azt a jelenséget is, hogy egy gyermek látszólag ok nélkül azonosul egy nagyszülővel, korábban élt családtaggal, vagy akár egy olyan személlyel is, akiről semmit sem tud.

Nem történeteket mesélnek el – hanem sorsokat élnek tovább.

A családi lelkiismeret három törvénye

Hellinger szerint ez az úgynevezett nagycsaládi (archaikus) lelkiismeret három alapelv szerint működik:

1. A hovatartozás joga

Mindenkinek, aki egyszer a család része volt, joga van a családhoz tartozni.

Ha valakit kizárnak, elfelejtenek, lenéznek vagy megtagadnak (például egy korán elhunyt gyermeket, egy korábbi partnert, egy „szégyent hozó" családtagot), akkor a családi lelkiismeret nem hagyja ezt következmények nélkül.

Ilyenkor egy később született családtag tudattalanul azonosul a kizárt személlyel, és mintegy „helyette él". Nem tud róla – mégis az ő érzéseit, sorsát, terheit hordozza.

2. A sorrend törvénye

A családi rendszerben a korábban érkezettek elsőbbséget élveznek a későbbiekkel szemben.

Ez a lelkiismeret nem igazságos a szó emberi értelmében. Nem azt nézi, kinek van „igaza", hanem azt, mi volt előbb.

3. A korábban élők védelme

Ez a mély lelkiismeret a korábban születettek érdekeit védi, akár a későbbiek rovására is.

Ha szükséges, „feláldozza" a fiatalabb generáció tagjait azért, hogy a régi rend helyreálljon.

Kik tartoznak a nagycsaládi lelkiismeret hatókörébe?

Hellinger megfigyelése szerint ez a közös lelkiismeret általában az alábbi személyekre terjed ki:

• az egyén és testvérei
• a szülők és azok testvérei
• a nagyszülők
• egyes dédnagyszülők
• korábban kizárt családtagok
• a szülők vagy nagyszülők korábbi partnerei

Ez a rendszer egységként működik, és irányítja a benne élőket anélkül, hogy ezt észrevennék.

Az egyéni lelkiismeret és a családi lelkiismeret konfliktusa

A felszínen mindannyian egy másik lelkiismeretet érzékelünk: az egyéni lelkiismeretet, amely arra törekszik, hogy:

• tartozzunk valahová,
• egyensúly legyen adás és elfogadás között,
• rendben tudjunk együtt élni.

Ez az a lelkiismeret, amelyet „jónak", „helyesnek" érzünk.

A mélyben azonban ott működik az archaikus családi lelkiismeret – és ez mindig erősebb.

Hellinger szerint sok tragédia abból fakad, hogy valaki szeretetből megsérti a családi rendet.

Például:

• egy gyermek „követni akarja" az elhunyt apát,
• egy testvér tudattalanul magára veszi a másik sorsát,
• valaki jó szándékkal beavatkozik egy korábbi generáció terhébe.

A szándék tiszta. A rend azonban sérül.

És erre az archaikus lelkiismeret büntetéssel reagál – gyakran önsorsrontás, betegség vagy tragikus élethelyzetek formájában.

Miért fontos a családállítás?

A családállítás azért hozhat megkönnyebbülést, mert láthatóvá teszi ezt a rejtett rendet. Ami eddig tudattalanul működött, az megmutatkozik.

Amikor a családi rend helyreáll, amikor mindenki visszakerül a saját helyére, akkor oldódik a kényszer, hogy valaki más sorsát éljük.

Hellinger szerint ez nem „megoldás" a szó hétköznapi értelmében, hanem felszabadulás a családi lelkiismeret kényszere alól.

Ez a munka ma már online, magyar nyelven, akár külföldről is elérhető — ugyanazzal a mélységgel, mint személyesen.

Ez a szemlélet több szálon fut tovább — a transzgenerációs minták áttekintése itt olvasható.